ELŐSZÓBAN A LÁTHATATLAN VILÁGRÓL



Karma, kötések, programok:

Születésünk időpontja, valamint öröklött genetikai rendszerünk erős kötéseket hozott létre. Ezek a kötések programok, amik hatnak ránk egész életünk folyamán. Úgy is felfoghatjuk ezeket, mint létünk első számú, kívülről érkező megerősítéseit, bizonyítékait. Olyan elsődleges életeseményeket teremtettünk általuk, melyeket öntudatra ébredésünkkor kezdtünk értelmezni. A szülők, család, otthon, szeretet, figyelem, stb.. fogalmait. Ezek olyan információk, melyek látszólag rólunk szólnak. Sorsunk alappillérei. Minden későbbi életesemény kialakításának kulcsai. Nem mindegy, hogy a kulcsokhoz tartozó ajtók csupán az elménkben léteznek, vagy a kulcs ok az önvaló kiterjedésére. Aki megunta, hogy rendre bekövetkezzen bármi az életében, amiről látszólag nem tehet, dönthet máshogy az elméje programjai helyett. Irányíthatja sorsát, hiszen a korlátainkat felfoghatjuk kiindulási képletnek is. Lehetőségnek a végtelen felé.

Születési adataink alapján tudják kiszámítani az asztrológusok jellemrajzunkat, a várható életeseményeket, a számmisztika sorsot és beteljesítendő életfeladatot prognosztizál. A kronobiológiai-pszichogenetika tudománya is lehetőséget ad, hogy emberi kapcsolatainkat, tulajdonságainkat a szokásostól eltérően szemléljük. Ez a tudomány különbséget tesz a fizikai az érzelmi, és a szellemi tulajdonságainkhoz kapott energia hatásai között, így holisztikus szemlélettel érzékelteti, hogy mihez kaptunk segítséget, energetikai lehetőséget.

A jósok, látók, gyógyítók megszemélyesítik az általunk mozgatott, és szolgálatba állított energiacsomagokat, így az embert az energetikai  túlműködések és blokkok következtében más emberekkel, lényekkel, szellemekkel, átkokkal összekötve látják. Teljesen mindegy, hogy az a jövőben fog bekövetkezni, vagy a múltban gyökerezik, a lényeg, hogy az energia áramlásában húzódó blokkok érzékelése miatt látják, mi elhisszük, így legtöbbször helyesen jövendölnek.

A gyógyítók képesek az akadozó energiát  áradóvá tenni, egynémely módosult tudatállapot alkalmas arra is, hogy az elme mélyén beágyazódott blokkok oldásra kerüljenek.

Hasonló eredményt hozhat egy színházi katarzis, mint ahogyan régen a sámánok meséje, de lehet egy jól sikerült relaxáció eredménye is, melyet tapasztalt vezető segítségével élhetünk át.
Nem létezünk függetlenül a környezetünktől, az mindig hat és mi mindig hatunk rá, de tudni kell a kölcsönhatás minősége nem rajtunk kívülálló, hanem mindig tőlünk eredő.

A FORRÁS BENNÜNK VAN...

Nem áradó, ha a figyelmünk nem figyel oda rá. Blokkolt, ha a figyelmünk a programokkal van tele. Nem várhatjuk másoktól, hogy a figyelmünket felszabadítsák. Minél több ember találja meg saját tudását, minél többen cselekednek tudásból eredő biztonságérzettel, annál többeknek nem marad más választásuk. Összeomlik a kollektív hazugságon alapuló világkép. Az egyén tudatossága hat a kollektívre, a kollektív forrása az egyénből fakad. Nincs hát kint senki, akire várhatnánk a változáshoz.

A szükségből eredő cselekedet megélhetési szélhámossághoz vezet, a valódi egyéniség kibontása valódi értékek teremtéséhez. Az ember önmaga szándékából születik, de már születéskor a környezet is kényszeríti, sietteti. Mindenkire hat ahogyan e világra jön. Segítenek neki, de csak akkor, ha élni akar. Csak akkor, ha nem adja fel. Segítenek neki, de a segítség legtöbbször a segítő ember félelemből szőtt érdekeit szolgálja. Így minden bizonnyal ára van. Ha ez az ár nem látható, akkor az „tudás nélkül” lesz megfizetve. Öntudatlanul, vagyis az ösztönös cselekvések által az „automatizált” program szerint. Ki mondhatja el magáról, hogy születésekor azzal a kollektív gondolattal hívták őt emberországba, hogy -Békét és örömet kívánok neked testvérem.. ? Beláthatjuk, hogy ennél jóval zavarosabb az adás, amikor érkezünk. Az elme felszabadítása a zavarok hatása alól, valódi szabadságot ad.

Az emberiség lehetőségeiben fölötte áll a túlélés játszmájának, bár elméje a fejlődés kezdeti szakaszában túlélésre és agresszióra van programozva: Megszületni, létezni, majd birtokolni a világot.

Ha szabad figyelemmel érkeznénk, akkor megszületnénk, majd hagynánk létezni a világot.

Igaz tudással cselekedni a harmónia és a közjó érdekében az tud, aki megszabadul a programoktól:
-Megszülettem, vagyok, és rendelkezem önmagammal. Az élet teremtő felszabadító ereje ez. A tudatos teremtés alapfeltétele. Úgy is nevezhetjük, a Krisztusi csodatételek alapfeltétele: „Vagyok, aki vagyok.”


Függő magatartás:
Bármely módszerrel is sikerül közelebb kerülnie az embernek önmagához, a lényeg, hogy felismerheti zavarainak okát. Felismerheti, hogy csupán születésének időpontja elegendő ahhoz, hogy egyénisége az energiát függő-személyként fogja fel. Függőség, ami nem csupán a genetika, vagy a szülői magatartás eredménye. Függhetünk korábbi életeink karmikus tartozásainak programjaitól, vagy előző életeink jól bejáratott eredményeitől is. Megfelelő módszerekkel ezeket is bárki felismerheti és döntést hozhat a változásról. Döntést hozhat arról, hogy elméjét a túlélés, bűntudat, játszmák őrülete helyett Értelem -re tanítja. Figyelmét a szent Tudat-ra hangolja.
Az energia forrása egységesen rendelkezésre áll mindenkinek saját boldogulására és gyarapodására. Van segítség, hogy visszatalálhassunk a forrásunkból eredő őszinte mivoltunkhoz. Megfelelő energetikai támogatás mellett az ember képes az emlékezésre, képes szembenézni korábban magára hagyott szándékaira.

Az ismeretlen oldalaink:
Mindenkiben él egy árván hagyott gyermek, vagy valamilyen szerepszemélyiség, aki árnyékolja a forrást, aki születésétől fogva árnyékolt lény-ként, -emberként- teremtett családi körülményeket, betegséget, drámákat, és életet. Akinek szerető szülője Önmaga kell legyen.

A harmónia iránytűjét vagy a külvilág tükreit használva megérthetők azok a láthatatlan folyamatok, amire nem vagyunk elég éberek. Figyelmünk hiánya miatt a ködben megtett lépéseket nem, csupán az eredményeit tapasztaljuk életünkben. Nem értjük, miért „kaptuk”, hogyan teremtettük. Az ember eleinte képtelen saját játszmáit kívülről szemlélni, emiatt hajlamos a felelősséget a külvilágra hárítani. Egy belső ismeretlen teremti a kudarcainkat, s mi mégis kívül keressük a felelőst.

A valódi erők:
Működésünk, energetikánk, egészségünk harmóniája annak eredményeként alakul, ahogyan a test-lélek-szellem hármasa képes a négy őselemben érkező energia felfogására, a velük való működésre. Ha minden őselem rendszeresen táplálja a testünket a szellemünket és a lelkünket is, akkor a szervezet optimálisan állítja magát az univerzum adományaihoz. A test a szellem és a lélek is képessé válik az energiának megnyílni, befogadni és elengedni azt. Ez készség, ami meditációs technikákkal, koncentrációs gyakorlatokkal egyszerűen fejleszthető. A gyakorlatokat végző emberek tudatossága nő. A játszmákat, a szemben álló feleket, azok hamis érdekeit megtalálják önmagukban. Fölfedezik a célok harcát a bennük élő párkapcsolatban, s gyakorolhatják abbahagyni azt. Látják, hogy minden pontosan úgy működik, ahogyan arról gondolkodnak, vagy ahogyan elhisznek összefüggéseket. Aki megtapasztalja, hogy a saját elhangolt erőtere árad ki a környezetére, nem csodálkozik a világ igazságtalanságain, mert megérti , hogy illúziói miatt szenved a tévedések játszmájában.

Az energia árad, a figyelem teremt.
Az energia nem sajátítható ki, mert a birtoklása blokkokat okoz. A birtoklás vágya a figyelem korlátozásával jár. Aki az egyik életterületen felhalmoz, a másikon bizonyosan hiányokkal küzd, mert nem marad független a figyelme. Ez jelentheti azt, hogy az anyagi javakat felhalmozó „gazdag” ember boldogtalan, vagy beteg, vagy romboló tulajdonságokkal bír, mert képtelen a világa egyéb értékeire figyelni. Előbb utóbb súlyos veszteségek érik. Globálisan az elfeledett természetünkkel el is veszíthetjük magát a természetet.A cél, hogy az egyén képes legyen a kozmikus információra figyelni. Befogadni és engedni formát ölteni az Önvaló elgondolása szerint..
Egyén és közösség:
Jelenlegi ismereteink szerint a különböző évszakok befolyásolják, hogy mennyi energia érkezik a Napból a Földnek, úgy az energia korlátlanságáról szóló információt is megszűrjük magunknak amikor anyagunkat létrehozzuk. Abba a formába öntjük, amit a szüleink képesek számunkra megalkotni. Egyedi és tökéletes formánk helyett egyfajta fogadó formát alkot a kollektív emberi tudat, ami a szülők egyéni hiedelmei szerint tovább változik. Így az energia mennyiségről alkotott ismereteinket egyik hiedelemháló a másik után szűri, árnyékolja. Mint ahogyan saját anyagunkat mi hoztuk létre, úgy saját anyagunkkal mi magunk rendelkezhetünk, s arról is döntést hozhatunk, hogy hiedelemhálóinktól megszabadulunk. Ez a szabad akarat kinyilvánítása. Mindaz, amit nem szabad akaratunkból teszünk a háló működését erősíti.
Harmóniánk gyermek korban a legsérülékenyebb, hiszen teljes egészében a környezetünkre voltunk utalva. Környezetünktől függött, miféle tudást sajátíthatunk el. A környezetünket születésünk előtt teremtettük magunknak. Legtöbbünk mellett nem voltak tapasztalt és bölcs segítők, akik oltalmazni képesek a fejlődő és minden irányban nyitott gyermeki egyéniséget. Azért mert korábbi tapasztalatainkra hagyatkozva csak ennek érzékelésére tudtunk formát teremteni.  Az értelmünkre figyelve, akár most azonnal választhatunk mást is. 
A kollektív örökségben személyiségekre szakadva  működik a túlélő ösztön, az öröklét-tudat helyett. A morál, szemben az erkölccsel. A bűnös játszmában az áldozattal. Az ego legjobb szándéka is csak egy illúzió, amikor szeretné megmenteni ezt az ellentéteken himbálódzó világát. Ezért nem természetes a létezésünk, hanem -akarunk „jók” lenni, vagy csapjuk be önmagunkat valami hamis eredménymorzsáért.
  Mindezen aspektusok viszonya csupán elménk számára ellentétes. Az ellentétek hangsúlyossága attól függ, hogy a személyiségszerkezetet érő energetika mely részei vannak árnyékolva a hiedelemhálóval, és ezek mely életterületen hatnak félelmet keltve. Ez egyénenként más és más sérülést hozhat, így más és más élethelyzetben válik  kiszolgáltatottá, vagy sértetté, vagy túlzottan érdeklődővé  az ember.  Soha ne becsüljük alá az egó félelmét. Az emberiség  fejlődésének történetében eddig jórészt a félelmet választotta. Amikor így dönt, érzékelését beszűkíti, s csak az anyagi képességei szerint felfogható világot szeretné megkapni, miközben veszteségeket teremt. Ha vágyik rá, logikusan nincs neki, s az ego  nincs gondolatára a szűkség  érzésére reagálva teremt a lélek további hiányt. Haragvó, irígy, gőgös vagy kapzsi, sokszor teljesen tudattalanul. 
Vágyainkra koncentrálva az Isteni ösztön teremtő erejének apró töredékét használjuk fel. Ilyenkor, a nagyobbik rész  a tudat alatti tartományban mozgó gondolatminták materializálásán fáradozik, s ez legtöbbször nem más, mint a kollektív öntudat által manipulált vágyak valóra váltása. Vagyis a sok kicsi én, összeáll egy nagy erővé. Ettől az emberiség önzése növekszik és nem az értéke. Az emberiség anyagába vésett kollektív evolúciós (állatias) program, a túlélésért kialakult önérdekű beállítottság. Tudatos folyamat eredményeként bevilágítható, így áthangolható az örökké létező isteni teremtő mintára. Az emberek egyéni dolga, hogy ezt a hangolást önmagukon elvégezzék.

Változás a „nem cselekvés”-ben:
Félelmeinkből, szorongásainkból származó cselekvési mintáikat megváltoztathatjuk, gondolatainkat az idegen programoktól megtisztíthatjuk. Így figyelmünk felszabadul, s abbahagyhatjuk amit korábban megfelelésből tettünk. Aki ezzel dolgozni kezd, szembenéz a félelmeivel, s hamarosan segítségre lel. Megtapasztalja az életbe szőtt isteni programot, a véletlenek játékát, a meglepetéseket, a derűs pillanatokat. Fontos megérteni az integrációs folyamatot, melyben feltárul a test a lélek és a szellem együttes munkája, a teremtési folyamatok egymásba kapcsolódása, a lélek szeretetének ereje, mely hozzá segít a szellemi teremtés anyagi világba való integrálásához.
Az „abbahagyó stratégiával” napról napra tudatosabban leszünk képesek a hétköznapok részévé tenni a feltétel nélkül létező energiát, a szeretetet és a harmóniát. Minden, amit teszünk, gondolunk és érzünk, együttes erővel hozza létre a világunkat. Nem mindegy tehát, hogy öntudatlanul, vagy tudat által vezérelve, értelemmel tesszük mindezt. Láthatatlan működésünk sok energiát felemészt, előnyére válik minden embernek, ha megismeri és használja belső harmóniájának forrásait, hogy cselekedetei kimerültség helyett elégedettséghez vezessék.
Az eredő terv bennünk van

Amikor egy fa gyümölcsöt hoz, annak formája a fa „eredendő tervével” lesz megegyező. Ha a körtefa bimbódzó virágára egy gömböt erősítünk, akkor a környezet ad formát a fa gondolatának. A körtefa termését gömbnek szeretné elfogadni, így a fa termése beteg, vagy felismerhetetlen lesz. A legoptimálisabb esetben kitölti a gömb alakú teret, s csak akkor okoz némi agymunkát, amikor kimondjuk a gömb formájú gyümölcsre, hogy körte. A körtefa magjának tervét ez az aprócska esemény kevésbé érdekli. Benne a forma kódja továbbra sem változott.
Az emberrel is hasonlóan van ez. Legbelül őrizzük a kódot. A tervet arról, amit képesek vagyunk teremteni. A környezet ennek születéstől fogva sajátos, az eredendőtől eltérő, leginkább egoista, szubjektív formát tart. A legáltalánosabban előregyártott, beteges, kicsinyes gondolatformákat, s addig manipulálja a gyermeket, míg ő végre saját gondolatalkotás helyett elkezdi kitölteni az elvártakat, vagy saját gondolatalkotás helyett kitörési elméleteket másol.
Ha változni szeretnél, használd a tükröket, melyek segítségül szolgálnak. Figyeld meg milyen tulajdonságokat élsz meg, s azok milyen játszmákba visznek. Figyeld a rendet a tisztaságot és a viszonyokat is. Amikor önmagadban dolgozol ne azonosulj, csak láss, mert a tükörben a tükör terve látszik. Azt fogadd el, hogy mindez általad teremtett, de nem te vagy. Használd a megbocsájtás erejét. Állítsd meg az időt, és szemléld úgy, mint aki a jelenben értékes, hiszen építeni akar. Amit látsz, az a múlt. A jelen az őszinteség. A jelen érték. Elengedheted a múltat, így nem kell többé azon támaszkodva játszmáznod. Figyeld a képet ami körbevesz és keresd a torz formák eredményeit.
Ha már megértetted, hogy benned rossz érzések nincsenek, tudni fogod, hogy valaki más értelmetlen programjait vetted magadra. Némi gyakorlattal meg tudod válaszolni, kiét és miért. Nyilvánvalóvá lesz mi és hol tér el, az eredendő tervtől, s az is, hogy ami nem te vagy, ahhoz értelmetlen ragaszkodni. Amint eljutsz az eredendő kódhoz, ami benned él, látni fogod magad körül az első hajtásait.

Az eredendő emberi terv szerint
az önálló gondolatalkotás képességének hajtóereje:
A szeretet, és a szabad figyelem megélésének joga.

Szeretettel: Kopcsó Andi