A Tudat fejlődése az Értelem felé

.. avagy a spirituális önismeret

Betegségeink, boldogtalanságunk, vagy problémáink abból erednek, hogy az isten-ember elméje, Eredete  testet öltés (születés) során  árnyékolttá válik. Fizikai testünknek is lehetősége van megtanulni eredő fényünk szerint élni. A gondviselés rendelkezésre bocsájtja az isteni fény idegrendszerünkbe való integrálását, kész arra, hogy a gyermeki elmét fejlődése során segítse és kísérje, isteni minőségben támogassa.  Egy gyermek megszületését követően mégis úgy döntünk mi emberek, hogy a túlélő ösztönből fakadó játszmavilág drámáinak hatásait rögzítjük információként a gyerekek elméjébe. Könnyű dolgunk van, hiszen minden gyerek hozza a genetikai örökségét. Öntudatra ébredését követően, ugyanúgy kívül is vágyik a figyelemre, a saját fontosságának megélésére, mint ahogyan szülei. Így az egész társadalom azon dolgozik, hogy   tovább erősítse az árnyékoltság által létrehozott hologramot, amit oly valóságosnak képzelünk, ahelyett, hogy a belső stabilitásunk felé ösztönöznénk egymást. Így egy bizonyos ideig a hologramok által vetített világban keressük érvényesülésünk lehetőségeit. 

Sokszor bukott már el civilizáció a Földön azért, mert az emberiség  ifjúságán a kollektív lélek-önismeret túlságosan gyermeki szintű maradt. Nem sikerült kiemelkednünk a lineáris gondolat alkotásból a multidimenzionalitás felé, így újrakezdtük a tanulást. 


  A mítoszok, a háborúk, tudományok és felfedezések világában láthatatlanul kísérte az emberi társadalmakat a lelki-önismeret fejlődése is. Az általános tömegek lélekről alkotott gondolatai soha nem egyeztek meg a filozófusok és bölcsek tudat szintjéből fakadó írásos emlékekkel. Mialatt a gondolkodók nagyjai az élet értelmét keresték, soha nem mutattak rá, hogy miféle tudatváltás zajlik az elmékben. Az emberiség spirituális fejlődése során kollektíven  éppen úgy bejárta a kisgyermek, gyermek, kamasz útját, mint ahogyan egyéni életében is megtörténik ez. Ez a lelki-önismeret fejlődése,  ami miatt életeken át újraszülettünk.  Az egyén  éppen úgy, mint ahogyan az emberiség. 
Újrakezdtük és javítgattuk a gyermekkorból hozott hitrendszereinket. Emberiségként váltottunk a tudat szintek között, hogy az ifjú korba érve felelős felnőtté válhassunk. Egyénként szabadon fejlődhettünk lelki önismeretünkben, vagy felejthettünk. Közben a kollektív tudás támogatott és támogat ma is attól függően, mely irányba hangolódunk. Az emberi örökség kollektív tudása nem azonos  a tömegtudattal, és nem is egyezik a hangoltsága. A tömegtudat gyermekkorát éli, míg a kollektív tudásban rendelkezésre áll az emberiség civilizációiban valaha létezett összes spirituális tapasztalata. Egyéni drámáink az aktív életterületeknek megfelelően a tudatosság más-más szintjein nyilvánulhatnak meg. 

Bárki ráérezhet problémáinak gyökerére,  ha a tudatszinteket megvizsgálja. Válaszokat kaphat arról, életének mely szakaszában aktiválódtak a hologramot működtető árnyékai (porgramjai), amik csupán arra várnak, hogy az isteni gondviselés tanításaira ajánljuk fel azokat.

A történelmi, tapasztalati úton szerzett vagy lineáris gondolatalkotás tudatszintjei:

Az Alapszintű tudatosság kialakulása - Teremtés szakasz

Elv: Létezik egy külső erő, ami irányít, ezért én így akarok hatni
Történelmi párhuzam: A mítoszok és istenek kora
Lelki Önismeret: Kisgyermeki tudatszint (0-6 éves kor):

Hagyományosan az öntudatra ébredés korszakának nevezik..
-Nem vagyok több a testemnél, de hiszek a mesékben, a csodákban, a tündérekben.

A kisgyermekek világképe. Folyamatosan szembesül fizikai korlátaival, (kicsi, ügyetlen), de látja "milyen lesz, ha nagy lesz". Lát és emlékszik az eredetre. Ezért oly fogékony a mesékre. Az emberiség számára a mítoszok kialakulásának szent korszaka, amikor az eredetre emlékezve az elme megengedte a csodákat.

A gyermek szemlélődik kívül és belül egyaránt. Teremt a "hozott", vagy "karmikus", programjai és belső világa szerint vegyesen.

Egy gyermeknek hat éves koráig volna arra "ideje", hogy árnyékoltságát a gondviselés az Értelem forrásának tanulására hangolja.  A programozott társadalom beavatkozásából fakadóan mégis az illúzió világából merít. Eredetét szépen lassan feledni kezdi. Hogy miért? Mert mindenki vágyik a fontosságának megélésére, s ezt kívül szeretné megerősíteni. Ezért megtanultunk hazudni magunknak.

Maradt viszont egy rész benne, ami kilenc éves koráig  ugyanaz maradt. Ez a jelenlétre való készség, a belső világ állandósága. Veled is így történt, ha a tapasztalatod érzéseid szerint nem egyezik azzal, amit magadnak álmodtál.

Ebből a kettősségből adódik:
Létezett a tudás, amit  6 éves korodig hamis tudásra cseréltél, s létezik benned az emlékezet, ami igyekszik elrontani számodra a hamis tudáson alapuló fizikai valóságod. Belső világod állandósága ugyanis a következő tudatszinten ellenteremtésbe fordul majd.

Alapszintű tudatosságEllenteremtés szakasz

Elv: Én irányítok, de mindig jön valami, ami mindent elront
Történelmi párhuzam: A versenyszelem kialakulásának korszaka
Lelki Önismeret: Gyermeki tudatszint (6-12 év):

Az öntudat elfelejti az eredetet, a meséket történelemmé alakítja. Innen kezdve inkább azt mondja:
- Az vagyok, amit csinálok. S ennek tükrében megfigyelhetem magam. Az eredményeim is én vagyok.  Az érzelmeim is én vagyok.  Ha kritika ér, rosszul érzem magam. Tehát az is vagyok, amit mások mondanak rólam. Gyermeki gondolkodás. "Jobbnak kell lennem, jobbnak kell lássanak, még hazudhatok is, de ha jobbnak tűnök,  akkor én is jobban érzem magam..."

Az eredendő ösztöni erő és az elme harca kezdődik el. Mindabból az érzelmi mintából adódóan, ami 6 és 12 éves korod között épült be a személyiségedbe. Az ellenteremtés a valódiság és az illúzió világa közötti ösztönös kiegyensúlyozással kezdődik. A 3d-ben ekkor tanulunk meg hazudni másoknak.

Közepes Tudatszint - A tanítvány útja

Elv: Tükör elve Teremtményeim keresem, majd érzékelem a világban
Történelmi párhuzam: Felvilágosodás, bukás és forradalmak kora
Lelki Önismeret: Kamaszkori tudatszint (12-18 év):

A kamasz föllázad önmaga és mások ellen.
-Az vagyok aki és ami hiányzik.  Ráébred genetikai örökségeinek árnyékaira, majd igyekszik különválni minden korábbi tapasztalatától, hogy megfigyelje és érzékelni tudja önmagát a különbözőség által. Mivel elfelejtette és eddig nem lelte meg az eredetét, keresni kezdi abban, ami hiányzik.  A kollektív emberiség számára ez a  válság és újjászületés, bukás, felvilágosodás és a forradalmak kora.

Veled éppen ez történik amikor felrobbansz, vagy elfojtod a haragod. Majd amikor a robbanásaid túl sok "bajt" hoznak, ösztönösen is arra keresel támogató közeget, "spirituális környezetet", ahol tudatosan és éberen figyelheted önnön kamaszságod. A feltétel nélküli elfogadás élményén keresztül elméd szeretetnek érzékeli a környezetet, s végre "valahol"
-kívül?- 
biztonságban érezheted magad és gyakorolhatod az eredetfényed integrálását.

Ahol megmondják, hogy ezt csinálod, ott valóban tudatos is leszel rá és megtalálhatod a belső biztonságod.

Haladó tudatszint - A tanítvány vizsgája

Elv: Ami épül, azt tudom, nem látom
Történelem: Jelenkor
Lelki Önismeret: Ifjúkori tudatszint (18-24 év):
Integrálja és összegzi az eddigi ismereteit. Képes a lineáris gondolkodást kiegészíteni több dimenziós gondolkodással.
Ki vagyok én? Minél mélyebbre jut, annál inkább képes visszaemlékezni az eredetre. Arra, hogy ki ő, miért indult el, s mik a céljai. Megérti lázadásának lényegét, képes szeretettel tekinteni korábbi programjaira, s kiléphet a karmikus kötöttségekből. Sok múlik azon, miként éljük meg ezt.

Az emberiség ma az ifjúsága küszöbén áll, amikor egyszerűen abbahagyhatja a kamaszságból fakadó lázadást. Az ifjú kész felismerni, hogy lázadása milyen fontos ismereteket hozott számára. Van, aki feldolgozatlan fájdalmait magával viszi a felnőtt korba, s azzal a  gyermeki tudat szinttel éli meg azokat a későbbekben, amelyben sérüléseit elszenvedte. Ebből fakadnak felnőttkori kötöttségei, kötöttségeiből pedig boldogtalansága. Az emberiség történelme során a spirituális felnőttkorba néhány megvilágosodott mesteren kívül nem jutottak el az egyének. Az emberiség pedig talán még soha nem volt felnőtt. Egy biztos, sokszor bukott már el civilizáció a földön azért, mert az ifjúkori tudatszint idején nem sikerült az egész emberiségnek kiemelkedni a lineáris gondolat alkotásból a multidimenzionalitás felé.

A kollektív ifjúkorban dől el, hogy milyen mértékben kötődik az ember a  dolgokhoz, s milyen mértékben engedni megnyilvánulni eredetiségét. Kötöttségei küzdelmeket hoznak, ambíciói csalódást. Ezt éljük most, s készülődünk egy újabb tudatszint váltásra, ami az emberiséget a felnőtt korba repítheti. Az ifjú szeretné enyhíteni a küzdelmeit, elengedni kötöttségeit, megfigyelővé válik és engedi, hogy a dolgok egyszerűen megjelenjenek életében. Megfigyelővé válni, kijutni a játszmák világából azonban nem is mindig olyan egyszerű..  Elménk lineáris gondolkodása örvénylő mozgást indít el, ahányszor csak érzelmi drámákba keveredünk. A düh, szomorúság, harag, vagy a félelem mind-mind az elvárásaink miatt ejtenek kétségbe. A lelki gyakorlatokat végző ember képessé válik meglévő energiáit megőrizni, kimerültség nélkül érzékelni, szembesülni, az árnyék szövő életútspirált fényessé tenni, a lineáris gondolkodást egészen új dimenzióval leváltani. Mindenki képes részben érzékelni, hogy fejlődésének mely tudatszintjéről hozta magával világnézetét, s amikor eljön az ideje, szeretne abból szabadulni. 

Nem számít hány éves vagy, légy éber a kollektív emberi tudatszellemre, amely ifjúságát éli. Az éberség mértéke mindig attól függ, hogy az elme milyen erővel azonosítja magát a tapasztalatokkal. Az ifjúkor feladata tehát az elme ismeretekhez való kötődésének oldása. Ezek egy része megvalósítható a hétköznapi élet során, más részükhöz érdemes olyan önismereti módszereket választani, ami a tudattalanból is felszínre tudja hozni az esetleges blokkokat. 

--


Mesterek tudatszintje

elv: Az eredetfény a láthatatlan világban sugárzik, szabadon építkezik
Felnőttkor - Eredet

Multidimenzionális gondolkodás

Kizárólag az eredete irányítja az egyént. Gondolkodása lineárisból multidimenzionálisra vált. Többé nem indít el semmilyen esemény sorozatot, inkább megengedi, hogy azok bekövetkezzenek. A szeretet, a hála, a segítő készség, a jószándék és a megbocsájtás energiái tartják a jelenben. A történelem során a megvilágosodott mesterek állnak előttünk példaként, a jelenben pedig saját spirituális tapasztalataink.


Minden, amit teszünk, gondolunk és érzünk, együttes erővel hozza létre a világunkat. Az eredethez vezető úton mégis arra kell törekednünk, hogy ne azonosuljunk tetteinkkel, sem gondolatainkkal, sem érzelmeinkkel. A dimenzió váltással meglátjuk, ahogyan eredő fényünk ajándékokat szór elénk, s amikor ezekre rátalálunk, felismerjük őket. Az egó azonosulni próbál az örömmel, a bánattal, s birtokolni próbálja a kincseket. Transzcendens fényünkre hangolódva inkább elfogadjuk és felismerjük önmagunkat, s mindent, amit teremtünk. Míg az egó kötődni próbál, s szeretné újrajátszani amihez kötődik az eredet folyton arról zenél, hogy ismerem, szeretem, köszönöm :)





Szeretettel:
Kopcsó Andi



Információ és időpont egyeztetés:
+36 31-320 88 22 
+421 949 629 527
Hívható: 9-16 óráig, de van hogy nem :)

Internetes időpont egyeztetés:

..